Reggel forgolódtam az ágyban.
Egyszerűen nem bírtam visszaaludni. Csak
az esti telefonbeszélgetés hangzott a fejemben. Felülte és ránéztem az órára:
6:30. 'Ah, inkább megyek egy kicsit
futni.' gondoltam, majd kiugrottam az ágyból. Átöltöztem a futáshoz,
leggings, atléta, sportcipő, felgumiztam a hajam, előkerestem az mp3-mat, és
elindultam futni. Kilépve a házból,
mélyen magamba beszívtam a friss hajnali levegőt, és éreztem, ahogy az egész
levegő betelíti a tüdőmet. Olyan csodálatos érzés töltött el engem, mint még
soha. Mintha egy szabad madár lennék. Olyan érzés fogott el.
Ahogy szeltem a körülöttem lévő levegőt, egyre jobban frissültem fel. Az összes álom kiment a fejemből, és csak a délelőttre gondoltam. Minden vágyam az volt, hogy ő is ott legyen, hogy újra láthassam gyönyörű mosolyát és szemét. Hogy láthassam szédítő arcát. Ahh teljesen beleszerettem. Ha egy licitvásárlás lenne érte, én tenném rá a legnagyobb licitet az fix.
Egy jó kiadós egy órás futás után, lihegve értem haza. Úgy éreztem magam, mintha száz kutya kergetet volna. Az izzadtság úgy csorgott rólam lefele, mintha most jöttem volna ki a zuhany alól. Vártam 10 percet, hogy egy kicsit pihenjek, majd felmentem az emeletre, és letusoltam. Zuhanyzás közben azon kattogott az agyam, hogy mit vegyek fel, hogy legyen a hajam, stb., stb. Kértem volna segítséget anyutól, de most már nem tudok. Nem kérhetem ki a véleményét a fiúkról, ruha kollekciómról, a smink ötleteimről, nem beszélhetjük meg a dolgokat anya-lánya módon, vagy barátnőkként. Sehogy. És ez nekem nagyon fájt. Rossz volt látni futás közben, hogy sok anya ment bevásárolni, vagy aki éppen kivitte a szemetet. Összeszorult a szívem mikor megláttam őket. Emlékszem mikor anyu korán kelt, hogy vegyen nekem, vagy apunak friss péksüteményt. Nagyon szerettük azokat enni. 'Bárcsak most is ehetnék megint olyat.'
Kilépve a zuhany alól megtöröltem magam és belebújtam a köntösömbe. A vizes hajamat pedig tubánkét tekertem bele egy törölközőbe. Úgy mentem át a gardróbba. Kinyitva az egyik szekrényt keresgéltem a megfelelő ruhát. Sok sikertelen ruha után megtaláltam a megfelelőt. Testre simuló, rövid szoknya, szegecses krémszínű ing. Hmm, tökéletes. Megfogtam a ruhákat és visszamentem a szobámba. Kivettem a fehérneműs fiókomból a megfelelő ruhadarabokat és az ágyra dobtam a többihez. Vissza bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Kiengedve hagytam, hogy a hullámos fürtök a vállamra omoljanak. Hajszárítás után kimentem a szobába és felöltöztem. A tükörhöz lépve megigazítottam magam, majd leültem a sminkasztalomhoz. Fekete füstös szem vörös rúzs. Fülembe egy egyszerű gyöngy fülbevalót tettem, csuklómra anyutól kapott ezüst karkötő, az ujjamra pedig anya volt eljegyzős gyűrűje kabala és egy-két nagyon nyomulós srác lepattintása ként használtam. A gardróbba visszamenve még kerestem a szerelésemhez megfelelő táskát is. Fekete, vállpántja végén pedig aranyszínű lánc kapcsolódik a táskához, a megfelelő. Előkerestem azt a táskám, amit tegnap vittem magammal és átraktam a feketébe.
A hűtőben kutakodva kerestem valami ehető dolgot, amit kívántam. Joghurt, tej, zöldségek, hús, sajt, felvágott, vaj. Egyiket se kívántam. Fintorogva csuktam vissza a hűtő ajtaját. Amikor a konyhapultra elhelyezett gyümölcskosár mellett elhaladtam hírtelen megkívántam annak tartalmát, az almát. Kivette belőle egy szép nagy ropogós golden almát. Mélyen belemeresztettem a fogam és a nyelvemmel ízleltem finom édes, kicsit savanykás ízét. Gyerekkorom óta ez az almafajta volt a kedvencem.
A mobilom csörgése törte meg a nyugodt és egy kicsit izgatott hangulatomat. A nappaliba szaladva kivettem a táskámból, és a fülemhez tettem.
- Haló?- szóltam bele.
- Szia, Iza. Sarah vagyok megint. Nagyon kérlek, beszéljük meg a dolgokat.- mondta könyörgően.
- Nincs mit megbeszélnünk.- mondtam ingerült hangon.
- De kérlek. Igazad volt mindenben, hogy folyton csak magammal foglalkoztam veled meg alig. De hidd el megváltoztam. Már nem az a Sarah vagyok, akit megismertél. Kérlek, gyere haza.
- Már megbocsáss, de én itthon vagyok. Tudod. Anglia, Egyesült királyság, London. Látszik mennyire figyeltél rám.- tettem keresztbe a szabad kezem.
- Bocsánat, de ha visszajössz, akkor sosem fogsz magadról levakarni. Ígérem.
- Aha, persze. Közben hallgassam a te nyávogásodat. Kösz, de nem kérek belőle.
- Nem fogod. Csak akkor fogok beszélni, amikor mondod.
- Bocs, de mennem kell. Szia.
- Iza...Iza...- kiabálta a telefonban. Én pedig könnyedén kinyomtam.
A "laza" beszélgetés után rápillantottam a fali órára: 9:10. 'Uh, basszus, ideje lenne menni.' mondtam magamba. A cipős szekrényhez szaladva gyorsan kivettem a kedvenc fekete magas sarkúmat, és már indultam is. Kint gyönyörűen sütött a nap, egy felhő se volt az égen, a madarak vidáman csicseregtek. Minden olyan nyugodt volt, csak én nem. Idegesen lépkedtem a járdán. Annyira összezavarodtam Sarah mondatain, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. 'Még, hogy megváltozott. Azt kétlem.'
Tíz perces séta után megérkeztem a kávézóba. Amikor kinyitottam az ajtót, megcsapott a hideg kávéillat, ami bentről jött. Lassan lépkedtem befelé, közben pedig a bent lévő embereket pásztáztam. Kerestem a tegnapi férfit, aki annyira megbabonázott. Nem volt ott. Nem láttam sehol se. Félelem és szorongás fogott el. Keserű szájízzel mentem a pulthoz.
- Elnézést, Mr. Moren bent van?
- Igen.- mosolygott rám kedvesen a pincérnő.
- Idehívná?
- Hogyne.
Amikor a nő hátra ment, a vállam fölött hátra néztem és szemügyre vettem azokat is, akik a bejáratnál háttat fordítva ültek. De semmi. Nem volt ott. Szomorúan fordultam vissza. A pincérnő beszélgetve jött vissza.
- Jó napot Ms. Costing. Kérem, fáradjon velem az irodába.
- Jó napot.- szálltam le a bárszékről.
Kicsit rutinosan lépkedve mentem be a helységbe. A tulaj udvariasan kihúzta a széket nekem és én meg helyet foglaltam, majd ő is leült velem szembe.
- Ms. Costing. Sokat gondolkodtam magán, és arra a döntésre jutottam, hogy felveszem magát.
- Köszönöm.- mondtam boldogan.
- De, eleinte még rész munkaidőre, majd csak utána lesz teljes munkakörben. A fizetés is így lesz megosztva. A szabadságot legkésőbb két nappal előtte be kell jelenteni, ha beteg lesz, akkor meg előző nap este szólni kell nekem, és én majd elintézem a dolgokat. Hónap végén majd bent kell maradni leltárazni, ami plusz pont a fizetésnek. A fizetés úgy lesz, hogy első hónapban kap 200$, és majd csak utána fogja megkapni a teljes árat. Öm, egyen inge van mindenkinek, ezért ha kérhetném, majd adja már meg a méretét, és majd pár napon belül meg is kapja az inget. Azt hiszem ennyi.- csapta össze a tenyerét- Ha bármi kérdése van, nyugodtan kérdezzen engem vagy a többieket.
- Rendben.- bólogattam.
- Itt vannak a papírok, amit ki kell tölteni.- tolta elém azokat.
Elvettem tőle a kínált tollat és elkezdtem írogatnia dolgokat, amik kellenek. Lakcím, anyja, apja neve, születési dátum és hely, iskolai végzetség, számlaszám, stb.
Amikor végeztem elvette tőlem a papírokat és egy dossziéba rakta azokat.
- Akkor holnap akár kezdhet is. Reggel nyolckor nyitunk ezért egy órával hamarabb kell jönni.
- Oké.
- Ne haragudjon, de nem az ön szülei Richard és Emma Costing?
- De.- visszafolytot sírással feleltem.
- Őszinte részvétem. A hírekből hallottam mi történt. Nagyon jó emberek voltak. Az édes apja sokat mesélt magáról. Állandóan dicsérte magát, és még azt is magyarázta, hogy mennyire büszke az egyetlen lányára. Nagyon kedveltem őket.
- Megpróbáltam úgy cselekedni, hogy büszkék legyenek rám. De néha nagyot csalódtak bennem.- hajtottam le a fejem.
- Nem hiszem. Ahogy én láttam az írásban, maga kitűnően döntött. Elment a világ egyik legjobb egyetemére. Biztosan voltak ott barátai.
- Nem. Azok pont nem voltak. Kihasználtak.
- Így szokták manapság.
- Igen.- feleltem szomorúan.
- De ez az ő életük. Én így látom. De most ezzel nem akarom lerontani a hangulatát kedves.- nevettük el magunkat.
- Akkor most mindent elintéztünk?- tettem fel egy igen hülye kérdést.
- Úgy tűnik, de ha bármi is kimaradt, majd odaadom magának.
- Rendben. Köszönöm mindent.- kezdtem pakolászni.
- Ugyan, én köszönöm, hogy megtisztel azzal, hogy az egyik kedves barátom lánya nálam dolgozhat.- mosolyogott el és egyszerre álltunk fel. - Holnap várom.- nyújtotta a jobbját.
- Itt leszek főnök.- ráztam meg a kezét.
Kifele menet a szememmel megint kerestem a titokzatos szívtiprómat, de nem volt. Csalódatva mentem az ajtó felé, nyomomban pedig a főnök jött. Remegő kezekkel fogtam meg az ajtó kilincset. Fejemet a földre szegeztem, hogy biztos léptekkel a lépcsőre lépjek, és mikor leértem a járdára belém jöttek.
- Azta kurv....- káromkodta el magád az illető, de mikor rám nézett rögtön visszamondta az elhangzottakat.- Uhh bocsi, nem ütötted meg magad?- nézett le rám a férfi és a kezeivel megfogta a két vállam.
- Nem, nincs semmi bajom.- néztem végig magamon.
- Ne haragudj.- emelte meg a fejem az államnál fogva, és olyan gyönyörű mosollyal ajándékozott meg, hogy a karjaiban haltam volna meg.- Nem vettelek észre. Tudod épp telefonáltam.- emelte fel a készülékt.
- Őőőő igen láttam.- mondtam zakatoló szívvel.
- James Cassells.- nyújtotta a kezét.
- Izabella Costing.
- Örvendek.- mosolygot kedvesen.
Újból hívták Őt.
- Bocsi, de mennem kell. Szia.- és elviharzott.
- Szia.- mondtam halkan.
Csalódva tipegtem hazafelé, közben meg azon gondolkodtam, hogy hogyan viselkedtem ebben a két napban, amikor megláttam Őt. Tisztára olyan voltam, mint egy idióta tizenöt éves, aki majd meg őröl egy fiúért, és mindenhogy próbálja a tekintetét magára fordítani kevés sikerrel. Mégis mire számítottam volna? Hogy a tegnap után elkezd utánam kutatni égen-földön, és majd mikor rám talál, egyenest a karjában fogok kikötni? Miket képzelek én. Nem vagyok királylány, aki toronyba van zárva, és várja a szőke hercegét fehér lovon, hogy megmentsen. Miket képzelek én. Jesszus. Valaki ébresszen fel ebből a rossz rémálomból, mert itt őrülök meg!
Haza érve picit megkönnyebbülve ültem le a kanapéra. 'Első és legfontosabb feladat kipipálva.'
Ahogy szeltem a körülöttem lévő levegőt, egyre jobban frissültem fel. Az összes álom kiment a fejemből, és csak a délelőttre gondoltam. Minden vágyam az volt, hogy ő is ott legyen, hogy újra láthassam gyönyörű mosolyát és szemét. Hogy láthassam szédítő arcát. Ahh teljesen beleszerettem. Ha egy licitvásárlás lenne érte, én tenném rá a legnagyobb licitet az fix.
Egy jó kiadós egy órás futás után, lihegve értem haza. Úgy éreztem magam, mintha száz kutya kergetet volna. Az izzadtság úgy csorgott rólam lefele, mintha most jöttem volna ki a zuhany alól. Vártam 10 percet, hogy egy kicsit pihenjek, majd felmentem az emeletre, és letusoltam. Zuhanyzás közben azon kattogott az agyam, hogy mit vegyek fel, hogy legyen a hajam, stb., stb. Kértem volna segítséget anyutól, de most már nem tudok. Nem kérhetem ki a véleményét a fiúkról, ruha kollekciómról, a smink ötleteimről, nem beszélhetjük meg a dolgokat anya-lánya módon, vagy barátnőkként. Sehogy. És ez nekem nagyon fájt. Rossz volt látni futás közben, hogy sok anya ment bevásárolni, vagy aki éppen kivitte a szemetet. Összeszorult a szívem mikor megláttam őket. Emlékszem mikor anyu korán kelt, hogy vegyen nekem, vagy apunak friss péksüteményt. Nagyon szerettük azokat enni. 'Bárcsak most is ehetnék megint olyat.'
Kilépve a zuhany alól megtöröltem magam és belebújtam a köntösömbe. A vizes hajamat pedig tubánkét tekertem bele egy törölközőbe. Úgy mentem át a gardróbba. Kinyitva az egyik szekrényt keresgéltem a megfelelő ruhát. Sok sikertelen ruha után megtaláltam a megfelelőt. Testre simuló, rövid szoknya, szegecses krémszínű ing. Hmm, tökéletes. Megfogtam a ruhákat és visszamentem a szobámba. Kivettem a fehérneműs fiókomból a megfelelő ruhadarabokat és az ágyra dobtam a többihez. Vissza bementem a fürdőbe és megszárítottam a hajam. Kiengedve hagytam, hogy a hullámos fürtök a vállamra omoljanak. Hajszárítás után kimentem a szobába és felöltöztem. A tükörhöz lépve megigazítottam magam, majd leültem a sminkasztalomhoz. Fekete füstös szem vörös rúzs. Fülembe egy egyszerű gyöngy fülbevalót tettem, csuklómra anyutól kapott ezüst karkötő, az ujjamra pedig anya volt eljegyzős gyűrűje kabala és egy-két nagyon nyomulós srác lepattintása ként használtam. A gardróbba visszamenve még kerestem a szerelésemhez megfelelő táskát is. Fekete, vállpántja végén pedig aranyszínű lánc kapcsolódik a táskához, a megfelelő. Előkerestem azt a táskám, amit tegnap vittem magammal és átraktam a feketébe.
A hűtőben kutakodva kerestem valami ehető dolgot, amit kívántam. Joghurt, tej, zöldségek, hús, sajt, felvágott, vaj. Egyiket se kívántam. Fintorogva csuktam vissza a hűtő ajtaját. Amikor a konyhapultra elhelyezett gyümölcskosár mellett elhaladtam hírtelen megkívántam annak tartalmát, az almát. Kivette belőle egy szép nagy ropogós golden almát. Mélyen belemeresztettem a fogam és a nyelvemmel ízleltem finom édes, kicsit savanykás ízét. Gyerekkorom óta ez az almafajta volt a kedvencem.
A mobilom csörgése törte meg a nyugodt és egy kicsit izgatott hangulatomat. A nappaliba szaladva kivettem a táskámból, és a fülemhez tettem.
- Haló?- szóltam bele.
- Szia, Iza. Sarah vagyok megint. Nagyon kérlek, beszéljük meg a dolgokat.- mondta könyörgően.
- Nincs mit megbeszélnünk.- mondtam ingerült hangon.
- De kérlek. Igazad volt mindenben, hogy folyton csak magammal foglalkoztam veled meg alig. De hidd el megváltoztam. Már nem az a Sarah vagyok, akit megismertél. Kérlek, gyere haza.
- Már megbocsáss, de én itthon vagyok. Tudod. Anglia, Egyesült királyság, London. Látszik mennyire figyeltél rám.- tettem keresztbe a szabad kezem.
- Bocsánat, de ha visszajössz, akkor sosem fogsz magadról levakarni. Ígérem.
- Aha, persze. Közben hallgassam a te nyávogásodat. Kösz, de nem kérek belőle.
- Nem fogod. Csak akkor fogok beszélni, amikor mondod.
- Bocs, de mennem kell. Szia.
- Iza...Iza...- kiabálta a telefonban. Én pedig könnyedén kinyomtam.
A "laza" beszélgetés után rápillantottam a fali órára: 9:10. 'Uh, basszus, ideje lenne menni.' mondtam magamba. A cipős szekrényhez szaladva gyorsan kivettem a kedvenc fekete magas sarkúmat, és már indultam is. Kint gyönyörűen sütött a nap, egy felhő se volt az égen, a madarak vidáman csicseregtek. Minden olyan nyugodt volt, csak én nem. Idegesen lépkedtem a járdán. Annyira összezavarodtam Sarah mondatain, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. 'Még, hogy megváltozott. Azt kétlem.'
Tíz perces séta után megérkeztem a kávézóba. Amikor kinyitottam az ajtót, megcsapott a hideg kávéillat, ami bentről jött. Lassan lépkedtem befelé, közben pedig a bent lévő embereket pásztáztam. Kerestem a tegnapi férfit, aki annyira megbabonázott. Nem volt ott. Nem láttam sehol se. Félelem és szorongás fogott el. Keserű szájízzel mentem a pulthoz.
- Elnézést, Mr. Moren bent van?
- Igen.- mosolygott rám kedvesen a pincérnő.
- Idehívná?
- Hogyne.
Amikor a nő hátra ment, a vállam fölött hátra néztem és szemügyre vettem azokat is, akik a bejáratnál háttat fordítva ültek. De semmi. Nem volt ott. Szomorúan fordultam vissza. A pincérnő beszélgetve jött vissza.
- Jó napot Ms. Costing. Kérem, fáradjon velem az irodába.
- Jó napot.- szálltam le a bárszékről.
Kicsit rutinosan lépkedve mentem be a helységbe. A tulaj udvariasan kihúzta a széket nekem és én meg helyet foglaltam, majd ő is leült velem szembe.
- Ms. Costing. Sokat gondolkodtam magán, és arra a döntésre jutottam, hogy felveszem magát.
- Köszönöm.- mondtam boldogan.
- De, eleinte még rész munkaidőre, majd csak utána lesz teljes munkakörben. A fizetés is így lesz megosztva. A szabadságot legkésőbb két nappal előtte be kell jelenteni, ha beteg lesz, akkor meg előző nap este szólni kell nekem, és én majd elintézem a dolgokat. Hónap végén majd bent kell maradni leltárazni, ami plusz pont a fizetésnek. A fizetés úgy lesz, hogy első hónapban kap 200$, és majd csak utána fogja megkapni a teljes árat. Öm, egyen inge van mindenkinek, ezért ha kérhetném, majd adja már meg a méretét, és majd pár napon belül meg is kapja az inget. Azt hiszem ennyi.- csapta össze a tenyerét- Ha bármi kérdése van, nyugodtan kérdezzen engem vagy a többieket.
- Rendben.- bólogattam.
- Itt vannak a papírok, amit ki kell tölteni.- tolta elém azokat.
Elvettem tőle a kínált tollat és elkezdtem írogatnia dolgokat, amik kellenek. Lakcím, anyja, apja neve, születési dátum és hely, iskolai végzetség, számlaszám, stb.
Amikor végeztem elvette tőlem a papírokat és egy dossziéba rakta azokat.
- Akkor holnap akár kezdhet is. Reggel nyolckor nyitunk ezért egy órával hamarabb kell jönni.
- Oké.
- Ne haragudjon, de nem az ön szülei Richard és Emma Costing?
- De.- visszafolytot sírással feleltem.
- Őszinte részvétem. A hírekből hallottam mi történt. Nagyon jó emberek voltak. Az édes apja sokat mesélt magáról. Állandóan dicsérte magát, és még azt is magyarázta, hogy mennyire büszke az egyetlen lányára. Nagyon kedveltem őket.
- Megpróbáltam úgy cselekedni, hogy büszkék legyenek rám. De néha nagyot csalódtak bennem.- hajtottam le a fejem.
- Nem hiszem. Ahogy én láttam az írásban, maga kitűnően döntött. Elment a világ egyik legjobb egyetemére. Biztosan voltak ott barátai.
- Nem. Azok pont nem voltak. Kihasználtak.
- Így szokták manapság.
- Igen.- feleltem szomorúan.
- De ez az ő életük. Én így látom. De most ezzel nem akarom lerontani a hangulatát kedves.- nevettük el magunkat.
- Akkor most mindent elintéztünk?- tettem fel egy igen hülye kérdést.
- Úgy tűnik, de ha bármi is kimaradt, majd odaadom magának.
- Rendben. Köszönöm mindent.- kezdtem pakolászni.
- Ugyan, én köszönöm, hogy megtisztel azzal, hogy az egyik kedves barátom lánya nálam dolgozhat.- mosolyogott el és egyszerre álltunk fel. - Holnap várom.- nyújtotta a jobbját.
- Itt leszek főnök.- ráztam meg a kezét.
Kifele menet a szememmel megint kerestem a titokzatos szívtiprómat, de nem volt. Csalódatva mentem az ajtó felé, nyomomban pedig a főnök jött. Remegő kezekkel fogtam meg az ajtó kilincset. Fejemet a földre szegeztem, hogy biztos léptekkel a lépcsőre lépjek, és mikor leértem a járdára belém jöttek.
- Azta kurv....- káromkodta el magád az illető, de mikor rám nézett rögtön visszamondta az elhangzottakat.- Uhh bocsi, nem ütötted meg magad?- nézett le rám a férfi és a kezeivel megfogta a két vállam.
- Nem, nincs semmi bajom.- néztem végig magamon.
- Ne haragudj.- emelte meg a fejem az államnál fogva, és olyan gyönyörű mosollyal ajándékozott meg, hogy a karjaiban haltam volna meg.- Nem vettelek észre. Tudod épp telefonáltam.- emelte fel a készülékt.
- Őőőő igen láttam.- mondtam zakatoló szívvel.
- James Cassells.- nyújtotta a kezét.
- Izabella Costing.
- Örvendek.- mosolygot kedvesen.
Újból hívták Őt.
- Bocsi, de mennem kell. Szia.- és elviharzott.
- Szia.- mondtam halkan.
Csalódva tipegtem hazafelé, közben meg azon gondolkodtam, hogy hogyan viselkedtem ebben a két napban, amikor megláttam Őt. Tisztára olyan voltam, mint egy idióta tizenöt éves, aki majd meg őröl egy fiúért, és mindenhogy próbálja a tekintetét magára fordítani kevés sikerrel. Mégis mire számítottam volna? Hogy a tegnap után elkezd utánam kutatni égen-földön, és majd mikor rám talál, egyenest a karjában fogok kikötni? Miket képzelek én. Nem vagyok királylány, aki toronyba van zárva, és várja a szőke hercegét fehér lovon, hogy megmentsen. Miket képzelek én. Jesszus. Valaki ébresszen fel ebből a rossz rémálomból, mert itt őrülök meg!
Haza érve picit megkönnyebbülve ültem le a kanapéra. 'Első és legfontosabb feladat kipipálva.'
Olyannyira
untam magam, hogy nem tudtam mihez kezdeni. És ekkor eszembe jutott a megfelelő
kikapcsolódásom. Takarítás. Bekapcsoltam a hifit, felmentem az emeletre,
átöltöztem itthoni cuccba és kezdetét vette a takarítás. Elsőnek a földszinttel
kezdtem. Ablakpucolás, porszívózás, sepregetés, törülgetés, felmosás, bútorok tologatása.
Kicsit gyorsan kész lettem, mert zene mellett minden jobban megy. Az egész
délutánom elment vele. Hál' istennek. Addig se unatkoztam.
Fáradtan rogytam le a kanapéra és boldogan néztem körbe. Rend és tisztaság, és még a zene se ment. Még a levegő is más lett. Tisztább. Mély levegőt vettem, és mélyen beszívtam az enyhe orchidea illatot. Ez a kedvenc virágom. Az egész házban ilyen illat volt. Ahol csak lehetett minden hol orchidea volt. Konyha, nappali, előszoba, az emeleti nappaliba, szobámban, és most már vendégszobában. Anyuval az volt a hobbink, hogy gyűjtöttük az orchideákat. Születésnap, névnap, sikeres vizsga, vagy csak úgy ajándék gyanánt kaptuk. Lassacskán már annyi gyűlt össze, hogy el kellet ajándékozni jó párat. Fájt is szívem utánuk.
Csengetés zavarta meg csendes és nyugodt pillanatomat. Kíváncsian nyitottam ki, mikor egy virágfutár srác volt és a kezében egy vörös rózsacsokor volt.
- Ms. Costing?- olvasta fel a vezetéknevem a papírból.
- Igen, én vagyok.- mondtam döbbenten.
- Ez önnek jött. Kérem, írja alá ezt.- nyújtotta felém a papírt.- Köszönöm.- és átadta a csokrot.
Furán néztem a csokrot, majd mélyen beleszívtam, mikor a tetején észrevettem egy kicsi kis borítékot. Letettem a dohányzó asztalra a csokrot és a kis borítékot lassan nyitottam ki. Ez ált benne:
"Alig kaptam levegőt, egész lényem meghajolt szépsége előtt. Szeméből őszinteség sugárzott, mosolya lecsillapította a bennem lévő nyugtalanságot. Finom vonásainak láttán meg akartam őt védeni saját magamtól. Egy pillanatra gyengédséget éreztem közöttünk. "
Hevesen verő szívvel ültem a kanapén, közben azon gondolkodtam, honnan tudta meg a lakcímem. 'Biztosan megkérdezte a főnököt. Igen, biztosan tőle.' Mosolyogva álltam fel és kerestem egy vázát a rózsának. Megtöltöttem vízzel és az előszobába helyeztem. Beleraktam a rózsákat, és a látványban gyönyörködtem. Milyen gyönyörűek voltam azok a rózsák. Mintha frissen lettek volna szedve a kertből. Az illatuk is ilyen volt. Akkor olyan boldog voltam, hogy az örömtől ugrándoztam és sikítoztam volna. Nem bírtam magammal. És megtört a jég. Ugrándoztam a nappaliban, a konyhában, fel-le rohangáltam az emeleti lépcsőn és még ki is rohantam a hátsó kertbe is. A szomszédok pedig hallgatták az én visításaimat. Komolyan, majdnem rám szóltak, hogy álljak le vagy vegyek be nyugtatót. 'Hmmm de szeretek őrült lenni.'
Húsz perces rohangálás után kifulladva huppantam le a kanapéra. Kezembe vettem a mobilom és a hifi távirányítóját. Elsőnek tárcsáztam a tegnap esti pizzázót és megint rendeltem egy extrasonkás pizzát és két kólát. Nos, éljen az egészség. A rendelés után pedig bekapcsoltam a hifit és jó hangosra felhangosítani. Ugrálgattam a kanapén, a földön majdnem hemperegtem, és eléggé hamisan teli torokból énekeltem. Istenem... Úgy viselkedtem, mint egy óvodás, mikor megkapja élete egyik legjobb játékát.
15 perc várakozás és őrjöngés után meg is jött a vacsorám. Kikapcsoltam a zenét, elővakartam a tárcám és az ajtó felé mentem. Kinyitottam és ugyan az a srác állt előttem, mint tegnap. Kedvesen mosolygott rám.
- Szia. A pizza és a kóla.- adta át a rendelést.- Tessék. Úgy hallom jó a buli.- nevette el magát.
- Szia. Ja, semmi ilyen nincs. Tessék itt a pénz.
- Ja, értem. Na, mindegy, további hangos estét.
- Köszönöm, neked is.
- Köszi-, mosolygott rám, majd visszament a szolgálati kocsijához és elhajtott.
Visszamentem a nappaliba és leültem a Tv elé, bekapcsoltam a Family Guy-t, és közben eszegettem a pizzámat. Mire vége lett volna az utolsó résznek, amit adtak, addigra én is befejeztem az evést. Kidobtam a szemetet, elpakoltam a mosatlanokat, és felmentem zuhanyozni. Ahogy rám estek a meleg vízcseppek, annál jobban jól esett, hogy a víz alatt vagyok.
A zuhanyból kilépve egy kicsit dideregve mentem vissza a szobámba. Megszokta a bőröm a meleget, és mikor kijöttem onnan megcsapott a szoba hidege, ami kellemesen tűrhető lett volna, ha nem forrósítottam volna fel a testemet. Gyorsan belebújtam a rövidnadrágomba és a bő atlétámba, és nyakig betakaróztam. Öt perc után jutott eszembe, hogy a vekkert be kéne állítani, mert holnap már dolgozom, és nem akarok csalódást okozni a főnöknek. Ezért kicsit mérgesen kitakaróztam, megfogtam az éjjeli szekrényen lévő vekkert és beállítottam reggel fél hatra. Biztos, ami biztos. Visszatakaróztam, és szorosan bezárt szemekkel próbáltam elaludni, de nem sikerült. Ahogy fetrengtem az ágyban egyre jobban törtek fel bennem az emlékek. Végig csak Ő volt az eszemben. Azok a gyönyörű mély barna szemek. El lehetett veszni benne. És a hangja. Olyan csodás mély férfias hangja volt, hogy még álmomban sem tudtam volna elképzelni. Az érintése valami elképesztő volt. Ahogyan megérintette a bőrömet, azonnal megborzongtam. Az illata maga volt a mámor. Enyhe dohány illata keveredett az AXE dezodorral, ami eléggé sok volt rajta. 'Istenem, milyen csodás illata volt.' Egész nap szagolgattam volna. Marka egyszerre erős és gyengés volt. Ahogyan megfogta a vállam, lehetett benne érezni a b iztonságot, de ahogy megérintette az állam, az valami felülmúlhatatlan. Érezni lehetett benne azt a gyengédséget, hogy hogyan bánik egy nővel. Mint egy úri ember. 'Mint egy Úri ember... .' ismételtem halkan. Ahogyan ismételte,m a mondatott annál jobban elnehezült szemhéjam, és egy kis idő múlva már nem bírtam kinyitni a szemem. Az álmok világában járta, mindaddig, amíg az ébresztőm fel nem ébresztett.
Fáradtan rogytam le a kanapéra és boldogan néztem körbe. Rend és tisztaság, és még a zene se ment. Még a levegő is más lett. Tisztább. Mély levegőt vettem, és mélyen beszívtam az enyhe orchidea illatot. Ez a kedvenc virágom. Az egész házban ilyen illat volt. Ahol csak lehetett minden hol orchidea volt. Konyha, nappali, előszoba, az emeleti nappaliba, szobámban, és most már vendégszobában. Anyuval az volt a hobbink, hogy gyűjtöttük az orchideákat. Születésnap, névnap, sikeres vizsga, vagy csak úgy ajándék gyanánt kaptuk. Lassacskán már annyi gyűlt össze, hogy el kellet ajándékozni jó párat. Fájt is szívem utánuk.
Csengetés zavarta meg csendes és nyugodt pillanatomat. Kíváncsian nyitottam ki, mikor egy virágfutár srác volt és a kezében egy vörös rózsacsokor volt.
- Ms. Costing?- olvasta fel a vezetéknevem a papírból.
- Igen, én vagyok.- mondtam döbbenten.
- Ez önnek jött. Kérem, írja alá ezt.- nyújtotta felém a papírt.- Köszönöm.- és átadta a csokrot.
Furán néztem a csokrot, majd mélyen beleszívtam, mikor a tetején észrevettem egy kicsi kis borítékot. Letettem a dohányzó asztalra a csokrot és a kis borítékot lassan nyitottam ki. Ez ált benne:
"Alig kaptam levegőt, egész lényem meghajolt szépsége előtt. Szeméből őszinteség sugárzott, mosolya lecsillapította a bennem lévő nyugtalanságot. Finom vonásainak láttán meg akartam őt védeni saját magamtól. Egy pillanatra gyengédséget éreztem közöttünk. "
Hevesen verő szívvel ültem a kanapén, közben azon gondolkodtam, honnan tudta meg a lakcímem. 'Biztosan megkérdezte a főnököt. Igen, biztosan tőle.' Mosolyogva álltam fel és kerestem egy vázát a rózsának. Megtöltöttem vízzel és az előszobába helyeztem. Beleraktam a rózsákat, és a látványban gyönyörködtem. Milyen gyönyörűek voltam azok a rózsák. Mintha frissen lettek volna szedve a kertből. Az illatuk is ilyen volt. Akkor olyan boldog voltam, hogy az örömtől ugrándoztam és sikítoztam volna. Nem bírtam magammal. És megtört a jég. Ugrándoztam a nappaliban, a konyhában, fel-le rohangáltam az emeleti lépcsőn és még ki is rohantam a hátsó kertbe is. A szomszédok pedig hallgatták az én visításaimat. Komolyan, majdnem rám szóltak, hogy álljak le vagy vegyek be nyugtatót. 'Hmmm de szeretek őrült lenni.'
Húsz perces rohangálás után kifulladva huppantam le a kanapéra. Kezembe vettem a mobilom és a hifi távirányítóját. Elsőnek tárcsáztam a tegnap esti pizzázót és megint rendeltem egy extrasonkás pizzát és két kólát. Nos, éljen az egészség. A rendelés után pedig bekapcsoltam a hifit és jó hangosra felhangosítani. Ugrálgattam a kanapén, a földön majdnem hemperegtem, és eléggé hamisan teli torokból énekeltem. Istenem... Úgy viselkedtem, mint egy óvodás, mikor megkapja élete egyik legjobb játékát.
15 perc várakozás és őrjöngés után meg is jött a vacsorám. Kikapcsoltam a zenét, elővakartam a tárcám és az ajtó felé mentem. Kinyitottam és ugyan az a srác állt előttem, mint tegnap. Kedvesen mosolygott rám.
- Szia. A pizza és a kóla.- adta át a rendelést.- Tessék. Úgy hallom jó a buli.- nevette el magát.
- Szia. Ja, semmi ilyen nincs. Tessék itt a pénz.
- Ja, értem. Na, mindegy, további hangos estét.
- Köszönöm, neked is.
- Köszi-, mosolygott rám, majd visszament a szolgálati kocsijához és elhajtott.
Visszamentem a nappaliba és leültem a Tv elé, bekapcsoltam a Family Guy-t, és közben eszegettem a pizzámat. Mire vége lett volna az utolsó résznek, amit adtak, addigra én is befejeztem az evést. Kidobtam a szemetet, elpakoltam a mosatlanokat, és felmentem zuhanyozni. Ahogy rám estek a meleg vízcseppek, annál jobban jól esett, hogy a víz alatt vagyok.
A zuhanyból kilépve egy kicsit dideregve mentem vissza a szobámba. Megszokta a bőröm a meleget, és mikor kijöttem onnan megcsapott a szoba hidege, ami kellemesen tűrhető lett volna, ha nem forrósítottam volna fel a testemet. Gyorsan belebújtam a rövidnadrágomba és a bő atlétámba, és nyakig betakaróztam. Öt perc után jutott eszembe, hogy a vekkert be kéne állítani, mert holnap már dolgozom, és nem akarok csalódást okozni a főnöknek. Ezért kicsit mérgesen kitakaróztam, megfogtam az éjjeli szekrényen lévő vekkert és beállítottam reggel fél hatra. Biztos, ami biztos. Visszatakaróztam, és szorosan bezárt szemekkel próbáltam elaludni, de nem sikerült. Ahogy fetrengtem az ágyban egyre jobban törtek fel bennem az emlékek. Végig csak Ő volt az eszemben. Azok a gyönyörű mély barna szemek. El lehetett veszni benne. És a hangja. Olyan csodás mély férfias hangja volt, hogy még álmomban sem tudtam volna elképzelni. Az érintése valami elképesztő volt. Ahogyan megérintette a bőrömet, azonnal megborzongtam. Az illata maga volt a mámor. Enyhe dohány illata keveredett az AXE dezodorral, ami eléggé sok volt rajta. 'Istenem, milyen csodás illata volt.' Egész nap szagolgattam volna. Marka egyszerre erős és gyengés volt. Ahogyan megfogta a vállam, lehetett benne érezni a b iztonságot, de ahogy megérintette az állam, az valami felülmúlhatatlan. Érezni lehetett benne azt a gyengédséget, hogy hogyan bánik egy nővel. Mint egy úri ember. 'Mint egy Úri ember... .' ismételtem halkan. Ahogyan ismételte,m a mondatott annál jobban elnehezült szemhéjam, és egy kis idő múlva már nem bírtam kinyitni a szemem. Az álmok világában járta, mindaddig, amíg az ébresztőm fel nem ébresztett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése