2./b rész

**James**

- Faszikám. Kurva jól sikerült ez az album, nem gondolod?- mondta Ben.
- De. Tényleg jó. - mondtam előre bambulva.
  Fáradtan kortyoltam a csésze kávémat. Teljesen kimerültem az új album felvételével és a koncertezésekkel. A sok éjszakába nyúló munka, és bulizás. Annak örültem a legjobban, hogy letehetem a fejem pár órára. És ez rá járt a kapcsolatomra. Brandy elhagyott a munka közepette. Pár napig nehezen mentek a dolgok utána, de a rajongók érdekében mindent megtettem és beleadtam az összes erőmet, hogy sikeres legyen az eredmény. Hogy mindenkinek jó legyen. És egy igen jó album legyen, ami mindenkinek tetszik.
  Magunk elé bambulva, pár pillanat múlva Ben meglökte a karom. Fejével a bejárat felé bökött. Mind a ketten arra felé néztünk.
- Anyám borogass, mindjárt elalélok. - mondtam halkan és kábultan.
   Még soha nem hordott a föld a hátán olyan szépséget, mint ma. Amit láttam még az álomnál is gyönyörűbb volt. Maga az angyal szállt le a mennyből és jött a földre. Hátközépig érő szőkésbarna, hullámos haj, csodálatos testalkat, formás fenék, telt keblek, és álomszép arc. Rózsaszínes piros ajkak, enyhén piros arc, szép kékeszöld szem.  Rabul ejtettek. Amint észrevette, hogy őt figyelem, zavarba jött. Arca elpirult és a tekintette megremegett mikor rám nézet, de állta. Pár pillanat múlva beleharapott az alsó ajkába és bennem olyan tüzet lobbantott, hogy csak az ő hiánya fogja majd csak kioltani. 'Azt a kurva eget, beleszerettem!!!'
  Ben csak mosolygott, és lehajtott fejjel kuncogott. Végig őt néztem, egy percre sem vette le róla a szemem, csak akkor mikor végleg eltűnt szemem elől. 'Azok a szemek és ajkak. Ahw... Valaki csillapítsa a szomjúságomat, de rögtön!'  Felpattantam helyemről, és kirohantam az utcára az üzlet elé. Tekintettemmel megkerestem őt. Az utca közepe fele járt, majd átment az utca túloldalára és meg ált egy igen szép letisztult kétszintes lakás előtt. Mosolyogva néztem, ahogy bemegy a lakásba és becsukja maga után az ajtót. Szerelmesen mentem vissza a kávézóba és ültem le a helyemre. Ben csak röhögve rázta a fejét.
- A kis hőn szerelmes. Nem csalódtam benned. - veregette meg a vállamat.
- Hülye. - mondtam előre bámulva.
- De tudod mit? Rád férne már egy nő, de isten igazának.
- Lehet, hogy igazad van.
- Nah, ez a beszéd. - mosolygott.
  Ben Bruce pár éves ismeretség után, remek munkatárs, sőt kiváló barát. Sokszor át segített a nehéz napokon, tanácsokat látott el. Mérhetetlenül áldom a sorsot és Danny-t, Ben egyik legjobb haverja, hogy velük zenélhetek és velük élhessem hétköznapjaimat. Olyannyira összeszoktunk, hogy már el sem tudjuk képzelni egymás nélkül az életünket. Istenem, mi lenne, ha anno nem találkozom velük, és nem törhetett fel ennyire a karrierem? Semmi. Vagy talán más, kevesebb hírnévvel rendelkező bandában zenélnék most is. És talán azokkal a tagokkal nem ihatom le magam a sárga földig, mint Ben-nel, vagy Danny-vel. Atyavilág. Mit össze nem műveltünk mindig koncertek után. Én, Sam, és Cameron, egymás nyakába kapaszkodva a bárpulton állva énekeltünk teli torokból. Szegény Ben és Danny, ők is illuminált állapotban voltak, akárcsak mi, és elég nehezen tudtak onnan levakarni hármunkat, hogy következő nap újból koncertezzünk. És őszintén megvallva, kicsit se bánom, hogy olyan kicsapongó életet éltünk. Igaz, mostanra már kezdünk komolyodni, és lenyugodni. De a sok nevetés, hülyülés, és a temérdek rengeteg faszsákok nélkül bizony unalmas lenne a mi kis csöppnyi életünk.
  Hirtelen mobilcsörgés törte meg a csendet, majd Ben párszavas beszélgetése és vége.
- John volt az. Azt mondta, hogy menjünk vissza a stúdióba.
- Akkor nyomás. - felállva Ben a zsebében kotorászott. Gondolom a tárcáját kerete. - Ne, hagyd. Meghívtalak. - vállrándítással pár dollárt az asztalon hagyva indultunk kifele a kocsihoz.

- Csőztök. - köszöntött John.
- Szeva, tesó. - vállazott le Ben és John, én meg csak intettem.
Beljebb menve ott volt az egész sereg. Sam, Cameron, Danny, Matthew, Sami, Pool, Ricki, David, és még sokan mások, akik segítenek nekünk a munkában. Kerestem magamnak egy szabad helyett és levágódtam oda.
  Micky, a Managerünk, elkezdte a szónoklatot.
- Nah skacok, az a harci helyzet, hogy július közepe van és már több mint két hete kész az album. Nyakunkon vannak az interjúk és az eu-s turné. Plusz még a videó klip is hátra van. Mellesleg még szó sem esett a pihenésről. Ja és James. Rass most hívott, hogy jó lenne megjelenned az új kollekció fotózásán Brandy-vel.
- Nem érdekel se a fotózás, se Brandi. Hagyatok már azzal a némberrel. - mondtam lekezelő hangnemben.
- Leszarom a problémáidat, de jó lenne eltolni oda a segged pár képért. - ordította Micky.
- Tombolnak a hormonok mi?- nevette el magát Sami, Ben felesége.
- Nem, csak Rómeó szerelmes és ideges Júlia iránt. - röhögött Ben.
- Legalább megérdemel egy-két patront?- mondta bazsalyogva Danny.
- De még mennyire. - bólogatott Ben.
  Persze erre a többiek elkezdtek beszélgetni, faggatni kezdték az egyedüli "értelmes" szemtanút, mert látták rajtam, hogy nem kívánok most az ó társaságukból. Felálltam, kimentem a konyhának nevezett helyiségbe, hűtőből kivettem egy üvegsört és kimentem a teraszra, majd leültem egy fotelbe, hogy egy kicsit lenyugodjak és gondolkodjak.
  A patronról jut eszembe. Nem tudom melyik hülye volt az, aki kitalálta a szexre a patron kifejezést. De legalább a mi "különleges" társasági körünk értik, mire gondolunk. Még ha ez azt is jelenti, hogy nem az eredeti szakszavakkal kommunikálunk. Istenem, mit nem adhatnék, ha legalább a bőrét megérinthetném. Vagy mi lenne, ha ő meg én, mi...? Nem, erről szó sem lehet, hisz nem is ismerem őt. De mégis. Mi történne, ha ő meg én egy éjszaka együtt? A semmiből rám tört a forróság és a kéj, ahogy én azt csinálok vele, amit akarok ott lent. Ahogy magamévá teszem és majd a karjaimba, szorosan hozzám bújva, pihegve alszik el. Mindennél jobb lenne. Kényelmetlenül fészkelődni kezdtem. 'A picsába. Nem lehet igaz. Csak egyszer láttam, és máris kész lennék rá, hogy együtt legyek vele.' Nem tudtam mást csinálni, felálltam, majd a dudorodó dombocskát a helyére igazítva, sóhajtozva ültem vissza.